Michael Gerard „Iron Mike” Tyson
Minden idők egyik legnagyszerűbb ökölvívója, a legfiatalabb nehézsúlyú bajnok, "Kid Dynamite", "The Baddest Man on the Planet", és még sorolhatnánk a jelzőket, beceneveket, besorolásokat.
Kivételes tehetsége, és sanyarú gyermekkora olyan ötvözet, ami szinte legyőzhetetlenné emelte a maga idejében.
(58 profi meccs, mindössze 6 vereség)
A brownswille-i utcák Brooklynban, kisebb nagyobb bűncselekmények, nevelőintézetek mutatták az utat a fiatal Mike-nak, majd Muhhamad Ali-val való személyes találkozása terelte rá az ökölvívás ösvényére.
(Mármint arra a fajta ökölvívásra, amit edzőteremben, ringben folytatnak)
Cus D'Amato gondoskodása, szeretete, szakmai támogatása nemcsak megmentette Mike életét, de kis idő múlva a csúcsra repítette.
Első találkozásuk után már nehézsúlyú bajnokként tekintett rá, ebben a szellemben "nevelte" az akkor még gyerek Tysont.
Cus halálával Mike-ról leszakadt az utolsó szíj is, ami valamennyire megfékezte fékezhetetlen természetét.
Mike nehézsúlyban alacsonynak számított, ütőtávja rövid volt, így ehhez kellett igazítania a stílusát, ami főként a belharcban tudott kibontakozni.
Rendkívüli ereje, gyorsasága lehetővé tette, hogy könnyen belépjen ellenfelei fedezéke mögé, és ott különleges, stílusteremtő kombinációival megdolgozza ellenfeleit.
Tyson nagyon messze állt az "átlagos" ökölvívótól, a szó összes értelmében.
Egyáltalán nem bokszolt "szépen". A mozdulatai nem egy kifinomult, kiiskolázott sportemberé voltak, inkább egy vadállaté, aki vért akart.
Nem pontokat szeretett volna gyűjteni, nem legyőzni szerette volna ellenfeleit, hanem megsemmísiteni őket. Testileg, lelkileg.
Ez az a fajta hajtóerő, ami életveszélyessé tesz egy bunyóst, ez az a faktor, ami bajnokot csinál egy sportolóból.
Ennek a forrása, és annak elemzése, kutatása persze már a pszichológia szakterülete, nem is szeretnénk belemenni, hogy milyen fájdalom kell ahhoz egy ember életében, hogy már-már szó szerint egy vadállattá váljon. Mindenesetre a karrierjének jót tett...
Magánélete is hasonló volt bunyójához. Féktelen, romboló, megállíthatatlan.
A rengeteg pénz, drogok, nők, szerencsejáték, erőszak, végül a börtön rácsai mögé juttatták a bajnokot, ahol viszont példás magatartásával, tanulással, az Iszlámban való elmerüléssel mutatott példát elsősorban önmagának.
Az alábbi pár idézet jól mutatja, hogy Mike milyen hatalmas utat járt be emberileg, intellektuálisan, és lelkileg, honnan-hova juttatta el az a hurrikán, ami az életét hivatott szimbolizálni.
Elmondhatjuk, hogy egy tapasztalt, bölcs férfivé érett az évek során, akinek nem nagyon lehet újat mutatni.
A sportemberként elért sikerei mellé ehhez is nagyon gratulálunk neki, és még 53 egészségben eltöltött évet kívánunk!
"Szeretem megütni az embereket. Tényleg szeretem… A legtöbb híres ember fél attól, hogy valaki megtámadja.
Én viszont éppen azt akarom, hogy megtámadjanak.
Nincsenek fegyverek. Csak ő és én. Szeretem megverni az embereket, méghozzá csúnyán." (1988)
"Némelyek azt mondják: bárcsak a te cipődben járhatnék! De az emberek százai,
akik ezt akarják, egy tizedét sem tudják annak, hogy mit jelent
az én cipőmben járni. Ha tudnák, úgy sírnának, mint egy kisbaba."
"Ha nem vagy alázatos, az élet tesz róla, hogy meg legyél alázva."
"Ha nem szeretettel és szenvedéllyel csinálsz valamit, hanem csak a pénzért,
akkor az eredmény katasztrofális lesz."
