Könyvajánló, Michael Boyle – Funkcionális edzés mesterfokon
2015. február 10. 15:38

Könyvajánló, Michael Boyle – Funkcionális edzés mesterfokon
Nagyon vártam ezt a könyvet, ami megmutatja, hogy tulajdonképpen mit is takar a funkcionális edzés – napjainkra már kiüresedett, semmitmondó – fogalma. Örömteli, hogy újabb minőségi könyv jelent meg magyar nyelven, melyből tanulhatnak a hazai edzők és hobbisportolók. 
A szerző, Michael Boyle neves szakértő, a szakma öreg rókája. Évtizedek óta az erőedzés színpadán áll.

Ahogyan az már tőlem megszokott, néhány szó a retorikáról, arról, hogy milyen a szerző hangvétele, a könyv atmoszférája, háttere. Boyle szerény ember, nem emeli magát a mindentudás szintjére, pontosan tisztában van azzal, hogy mit tud és mit nem. A kor némelyeket idővel bölccsé tesz. Állításai nem sziklaszilárdak, a könyv megállapításai az író fejlődésének azon állomását jelzik, amikor a könyv született. Több, korábban leírt véleményét is meghaladja a műben, ahogy azt sem tartja kizártnak, hogy későbbi műveiben másként látja majd a most leírtakat. Egy érett ember, aki élethosszig tanul.


Funkcionális?

Mit jelent ez? A könyv 2010-ben látott napvilágot, akkor már zajlott a funkcionális edzés körüli kaotikus forgatag. Divat. Eredendően a funkcionális edzés azáltal született, hogy a rehabilitáció és a gyógytorna módszerei megtermékenyítették a fitnesz világát. Tulajdonképpen a Flabélost is ennek köszönhetjük. Ám Boyle célja nem az volt, hogy rendet tegyen. Szerinte a funkcionális edzés nem az instabil felületeken végzett körmönfont és ravasz, minél bonyolultabb gyakorlatok bemutatása. Meggyőződése, hogy a funkcionális edzés nem más, mint valamire irányuló, azaz célirányos edzés. Közelebbről a funkcionális anatómiának megfelelő edzés. Nesze semmi, fogd meg jól! Nem minden edzésnek ahhoz kellene illeszkednie?

Boyle nagy tudású szakember, ám többször is majdnem letettem a könyvet. Nem támogatja a hidalást fekvenyomás közben, csak vízszintig engedi a guggolást, guggolás közben sarokemelőt használ klienseinél, és nagyon sok munkát végez instabil felületen (bosu labdán stb.). A funkcionális gyakorlatok nála a lábtolással kezdődnek, majd guggológépen folytatódnak. Ezek nem egyedi esetekről szólnak, hanem általánossá emelt elvek. Ne végezz deadliftet. A tanítványok bizonyos gyakorlatoktól nagyobb mértékű izomlázat éreznek, ezért ezek a gyakorlatok kikerülnek a fókuszból. Azért, mert emiatt elpártolnak az edzőtől!? Jól van, ilyen Amerika. Nálam ezek fekete pontot jelentenek. Persze némelyik dolgon azóta túllépett már a szerző. Az is lehet, hogy idővel én is felülemelkedem a meggyőződéseimen vagy átértékelem őket. Nem rettentem meg, végigolvastam a könyvet, ha fel is bosszantott néhány megállapítása.

Meg fogsz sérülni

A szerző kiindulópontja megfontolt, évtizedek rutinjának összegzése. Elit edzőként pontosan tudja, hogy mindenki megsérül. Főleg az élsport világában. Elkerülhetetlen. Ha nem tetszik, ne sportolj. Éppen ezért első helyre a sérülések esélyének csökkentését teszi. Nem sérülés megelőzést, mert ez önáltatás lenne, azt jelentené, hogy az edzőnek több hatalma, befolyása van az események fölött, mint azt a valóság mutatja. Önteltség volna azt mondani, hogy a sérülések megelőzhetőek. Valóban, de minden eszközzel törekednünk kell, hogy az előfordulásukat csökkentsük. Boyle-nál csak ezután következik a teljesítménynövelés.



Ha már kész a baj, akkor általában a szakorvos vágni akar, akkor is, ha nem tudja, mit tegyen. Megnézi, mi a helyzet, azaz vág. Előtte szúr. A hagyományos gyógytorna is a sérült területet kezeli. Ezek mind tüneti kezelések, a tünetet próbálják ellátni. Holott a tünet gyakran egy másik terület gyengeségéből adódó túlhasználatból következik. Tehát a kezelés és a rehabilitáció helyi, a tünettel és nem az okkal foglalkozik. Tegyük fel, hogy kliensünknek fáj a térde. A kiváltó ok lehet az csípő instabilitása, illetve nem megfelelő boka mobilitás is. Ha ezek a testtájak a rehabilitáció célterületei, akkor talán az ok megszüntetésével az okozat is megszűnik. Megfontolandó gondolatok, de ezek többsége szerencsére már ismert a hazai köztudatban.

A módszer

Az alap az FMS. Funkcionális Mozgásminta Szűrés. Ez egy mérési módszer, érdemes használni. Megmutatja a mozdulatok közötti aszimmetriákat, visszaméréssel pedig nyomon követhető a fejlődés. Az ízületről-ízületre elmélet megmutatja, hogy a megfelelő mozgáshoz mely ízületnek kell stabilnak és melyiknek mobilnak lenni. Ha ez felborul, akkor diszfunkció áll be.

Lágyszöveti kezelés. A szerző szerint, ha csak egyetlen dolgot jegyzel meg a könyvéből, az ez legyen. A szegény ember masszőréhez folyamodva egy olcsó szivacshengerrel masszírozd magad rendszeresen. Ha teheted, járj avatott masszőrhöz, manuál terapeutához, kiropraktőrhöz, mert az jobb, igaz, drágább is. A henger megteszi.



Technika. Ragaszkodni kell a gyakorlatok helyes kivitelezéséhez. Ezt pedig meg kell tanulni. Nincsen megalkuvás. Ha egy mozgásminta nem kielégítő, azt nem erősítjük, nem adunk súlyt a diszfunkcióhoz. Ha beáll a technika romlása edzés közben, akkor pihenni kell. Ezt hívja a szerző technikai bukásnak. Azt jelenti, erőből még képes lennél néhány ismétlésre, de a forma már nem helyes, ez pedig sérüléshez vezethet. Kerüljük.

Szerzőnk csoportos edzéssel dolgozik. A különféle rehabilitációs és megelőző gyakorlatokat a mindenkori bemelegítésbe szövi bele, mégpedig a csoport többsége problémáinak függvényében. Semmi baj nincsen azzal, ha valaki olyan gyakorlatot végez, ami számára nem rehabilitáció. A csoport összetételétől, illetve fejlődésétől függően ez a bemelegítő blokk is időről-időre módosul. Ez jó módszer, magam is így dolgozom a csoportjaimmal.

Számomra önigazolás volt, többször is előkerül egy olyan gyakorlat, amit én is a leghasznosabbak között tartok számon. Jóleső érzés volt a pozitív visszajelzés, hogy nálam jobbak is előnyben részesítik. Ez az egyik leghasznosabb gyakorlat, ami nem más, mint az egylábas elemelés (deadlift) és variációi.

Tartalom

Core-edzés. Itt a „core” az egész törzset jelöli. Azért erősítjük, mert a törzsnek stabilnak kell lenni, ez pedig magában foglalja a csípő és a váll stabilitását is. Mindezt anélkül, hogy a gerinc vagy a medence kompenzációs játékba kezdene. A hasizmokat azért kell edzeni, mert elsődleges szerepük a megtámasztás és a törzs fordulásának kontrollálása. Végső soron ellenállás, ellentartás a rotációval szemben. Ennyit a hasprés előnyeiről. Számos progressziós lépést vázol, néhányat instabil felületen és gépekkel. Úgy vélem, ezeket meg kell tudni oldani saját testsúllyal és külső, szabadsúlyos terheléssel is. Ha ez nem lehetséges, akkor annak az izomnak vajon az a funkciója, hogy gépen végezzünk vele voodoo-gyakorlatokat? Hiába gonoszkodom, a megközelítés többsége működik, magam is használom. Itt nem a voodoo-ra gondolok.


A szerző elemzi a tipikus sportsérüléseket. Számba veszi a rehabilitációs megközelítéseket. A csípő működésének külön fejezetet szentel. A kardiovaszkuláris edzéssel is behatóan foglalkozik. Leírja a különféle rosttípusokat, majd az erőnlét szükségességét elemzi. A hosszú kardioedzést állítja szembe az intervallumos edzéssel, ez utóbbi mellett letéve voksát. Itt jó néhány edzésprogramot is találhatunk.

Az atletikusság is külön fejezetet kapott, ahol az író helyre teszi az olimpiai emeléseket, a robbanékony edzést és a gyorsaság fejlesztésének nüánszait. Később Boyle röviden jellemzi az általa kedvelt sporteszközöket. Itt találkozhatunk a TRX-szel és a  kettlebellel is.

                                                                                      Funkcionális...


Hosszú szakasz írja le a különféle gyakorlatokkal kapcsolatos tudnivalókat. Különösen az egylábas gyakorlatok hangsúlyával. Ezt a szerző kiemelt fontosságúnak tartja, csak egyetérteni tudok vele. Talán lehetne egyszerűbb progressziókat is megállapítani, de ez ízlés kérdése. Ha Boyle behatóbban ismerné és alkalmazná a török felállást, az nagyban segítené a munkáját és huszárvágást jelentene a progresszióit illetően. Erre ő maga is utal, tudatában van ennek. A progressziókban nagyon sokat dolgozik saját testsúlyos elemekkel.

Nekem legjobban az edzéselméleti rész tetszett. Itt felsorolásra kerülnek az edzéstervezés alapjai, a szerző pedig az esetleges buktatókra is felhívja a figyelmet. Még némi mítoszrombolásra is vállalkozik. Az elvek után számos edzésprogram mintát közöl, munícióval látva el bennünket munkánk során. A mű végén rövid lexikon segíti a könyvben való tájékozódást, a kulcsfogalmak ismertetésével. A Záró gondolatokban pedig közel kerülhetünk a szerzőhöz, az edző mögött álló emberhez.

Kinek?

Továbbra is úgy gondolom, hogy a könyv célcsoportja nem létezik Magyarországon. Tovább megyek. Szerintem a könyvet mélységében csupán maroknyi edző érti hazánkban. Szerintem ismerek közülük néhányat, ennek pedig őszintén örülök. A könyv zavarba hoz. Az volt az érzésem, hogy mennyire keveset tudok. Szeretem ezt az érzést. Attól függetlenül, hogy nem minden megállapításával értek egyet, nagyon sokat tanultam a könyvből. A helyükre tett bennem bizonyos kallódó elemeket. Nem kell, sőt, nem is szabad mindennel egyet érteni. Boyle bámulatosan képzett, elképesztő tudástárat vonultat fel. Érdemes elolvasni.


Ha zavarba hoz, hogy folyó szövegben megakadsz, mert elbizonytalanít, hogy nem tudod, hol van, ne adj isten hol ered és hol tapad a multifidus, esetleg a tensor fasciae latae, az nem baj. Gyakran lesz ilyen. Ha utánanézel, akkor jó úton jársz. Ha nem így teszel, akkor nem biztos, hogy ez a könyv neked szól. Mi több, nem biztos, hogy ki tudod olvasni. A másik lehetőség, ha Boyle klasszikusát kézikönyvként használod. Ez hasznosnak bizonyulhat. Ha sérüléssel kerülsz szembe, új módszert vezetsz be, elkezded a sprinteket stb., vedd le a polcról és csapd fel az adott szöveghelynél.


Nos, hogy mi a funkcionális edzés, az számomra nem derült ki a könyvből. Talán okosabb a fogalmat törölnünk a szótárunkból. Több zavart okozott már, mint tisztánlátást. Ám kirajzolódtak előttem egy professzionális, de mégis szerény, önmagát szakmailag állhatatosan és szüntelenül fejlesztő edző évtizedek alatt kialakult módszerének körvonalai, ez pedig mindig tanulsággal szolgál.


Galba Zsolt