Mind a két bunyós tempósan kezdte az első menetet, de Zsolt többet talált.
A második menet kiegyenlített küzdelmet hozott. Sajnos Garaynak sikerült néhányszor betalálni kiválóságunk kesztyűi közé, aki néhányszor belement az adok-kapokba. A harmadik menet nem hozott sok változást az előzőekhez képest. A negyedik menetre végre azt lehetett mondani, hogy Erdei fölényesebb teljesítményt nyújtott.
Az ötödik menetben a kihívó aktívabb volt: több keményebb ütést sikerült elhelyeznie világbajnokunkon. A hatodik menetben Madárnak sikerült pár szép találattal meglepnie az argentint. A hetedikben a meccs képe a hatodikhoz hasonlóan alakult. A nyolcadikban egy kicsit fáradtabbnak tűnt Zsolt: Garay ekkor jóval aktívabbnak bizonyult. A kilencedikben világbajnokunk jobb volt, mint kihívója. A tizedik menetben Madáron már a fáradtság jelei látszódtak, kiegyenlítettnek tűnt a menet.
Az utolsó két felvonásra öklözőnk ismét úgy elfáradt, mint az első meccsükön, de Erdeit az akaratereje és a szíve megakadályozta, hogy padlóra kerüljön, sőt néha-néha eredménnyel válaszolt vissza az argentin támadásaira.
Kétségtelen volt miért izgulnunk, de az eredményhirdetést követően megnyugodhatunk, ugyanis Zsolt a német pontozónál 115-113, az egyik amerikainál 116-112 arányban Madár nyert, míg a másik amerikai pontozóbírónál 118-110 arányban Garay diadalmaskodott. Így végül megosztott pontozással Erdei Zsolt harmadik alkalommal védte meg a címét.
Az argentin öklöző természetesen ismét nem akarta tudomásul venni a végeredményt, de valljuk meg, "némi" igaza azért van...
Mi magyarok azért reménykedünk, hogy most láttuk utoljára magyar öklöző ellen az argentint.

forrás:www.profibox.hu