Tisztelt Ogawa Shihan! Jó pár évvel ezelőtt már találkoztunk, és úgy látom, hogy nem öregedett semmit sem.

Pedig jövőre már 70 éves leszek.

Ezek szerint ez a kiegyensúlyozottság azt is jelenti, hogy töretlenül jár az Úton (Do) tovább!

Fiatalabb koromban a karate sport részével többet foglalkoztam, küzdöttem, nyolc évig az osztrák karate válogatottat irányítottam. A  karate sport része is fontos, főleg a  fiatal generációknak, nagyon nehéz, nagyon bonyolult út a karate „DO" része, az nem adja meg nekik azt a motivációt, amit az eredményekkel elérhetnek.

Többek szerint a „DO" és  a karate sport része ellentétben van. Elfér egymás mellett, vagy bizonyos százalékban fér el?

Igen, ezek megférnek egymással, úgy, mint a zenében a klasszikus zene és a disco-zene, könnyűzene. Másféle edzést, „kiképzést" igényel a sport, de szükség van rá. Életemnek egy részét képezte, szükséges volt ahhoz, hogy elérjem, amit szeretnék. Mások voltak a célok,  a versenyzés eszközként szerepelt az életembe. A fiataloknak ez nyújt motivációt. Így maradnak rajta majd az Úton. A gyerekek még nem értik a bujitsu világát, túl rövid még az életük, hogy ezt be tudják fogadni. Nagyon fontos, hogy széles látókörűek legyünk, és nem lehet olyat tenni, hogy ha sportolok, akkor elutasítom a BUDO-t, a tradicionális szemléletet, és fordítva sem, hogy ha a BUDO útját  járom, akkor elutasítom a sportot. Ennek a kettőnek meg kell férnie egymás mellett, bele kell férnie a világképünkbe. Nagyon sok ember mondja: „Én BUDO-t csinálok." Ez nem így van, ez keverék, mindkettő benne van. Magam is edzek sportolókat, vannak gyermek tanítványaim is. Amikor viszont én edzek, akkor a BUDO szerint teszem, a tradicionális vonalat gyakorlom.

A BUDO útját járó harcművészek megtanulják a lojalitást, a tiszteletet, egy sor olyan pozitív tulajdonságra szert, amire máshol nem, vagy kevésbé. A BUDO erősíti az emberek pozitív jellemvonásait!

Shihan Takeji Ogawa

A reggeli edzés jellege a formagyakorlatok gyakorlására épült, s mégis, a végén, az önvédelem került előtérbe. Ez tervezett volt, vagy ösztönszerűen alakult így?

Is is!  Félig-meddig tervezett volt, félig - meddig magától alakult így. Mindig készülök az edzésekre, hiszen be kell, hogy mutassam a tanítványoknak a technikákat, ez a kötelességem! Csak remélem, hogy jól is csinálom, remélem, hogy legközelebb még jobb lesz, ha azt látom, hogy nincsenek a tanítványok megelégedve, még többet fogok edzeni, készülni.

Közel a hetvenedik életévhez, lehet-e még fejlődni?

Nem, hogy lehet, hanem kell továbbfejlődni! Újra és újra meg kell újulni, hisz erről szól az élet, folyamatosan gyakorolva a technikákat, új ismeretekre kell szert tenni. Kutatni, mi az, ami működik, azt átvenni és átadni, a tanítványoknak. Ez olyan, mint egy új technológia alkalmazása. Annak idején kaptunk egy alapot a régi mestereinktől. Eljutottunk egy szintre, s onnantól a saját utunkat kezdtük el járni, önmagunkat kezdjük el felépíteni, fejleszteni.

Negyven éve Európában él, mennyire lett európai gondolkodású, és mennyire tartják európainak Japánban?

Meg kellett ismernem az európai kultúrát, a nyelvet, és a gondolkodásmódot. Ha Japánba hazamegyek, akkor azt látom, hogy túl nagy a szabadság, a demokrácia ami rossz irányba vezet. Úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy én Európában élek jobban képviselem a régi japán tradíciót, mint az ott élő fiatalok.

Egy szakmai kérdés. A Tensho formagyakorlatokat látva, ahogyan mutatta, több különbséget láttam az általam ismertekkel szemben. Létezik e ebben egy általánosan elfogadott változat?

Már a II. Világháború előtt Miyagi Sensei tanítványai gyakorolták ezt a katát a többivel együtt. A háború alatt nagyon sok idő kiesett, sokan meghaltak. Akik megmaradtak, új dojo-kat alapítottak, s a saját stílusuknak megfelelően alakultak a formagyakorlatok, amelyek nem voltak leírva. A Tenshonál nem az a lényeg, hogy ez vagy egy másik a jó variáció, hanem az, hogy áramlik-e benne az energia. A katák maradnak tradicionálisak, nem teszünk bele új mozdulatokat. A fejlődésre, változásra, az értelmezésnél, a bunkai-nál van lehetőség. Újabb és újabb értelmezéseket találunk benne. A Goju -ryu megalapítója 12 katát hozott létre, mi nem teszünk bele egy tizenharmadikat.

Tizennyolc éve a tanára Harsányi László senseinek.  Az általa alapított magyarországi szervezet a semmiből a szeme előtt nőtt fel. Merre látja a fejlődés útját?

Nagyon nagy fejlődésen mentek keresztül, mutatja mindezt a nemzetközi tábor is ahová évek óta több országból eljönnek, hogy tanulhassanak és fejlődhessenek. Most is érkeztek például Ausztriából, Szlovákiából  és Ukrajnából is karatékák aki itt szeretnének dan vizsgát is tenni. De ez nem az én munkám, én csak javaslom, mutatom az irányt, továbbfejlődésért nekik kellett megdolgozni. Az alapokat megadom, aztán gyakorolni kell, új ötleteket és módszereket kell beépíteni, így megy végbe a saját fejlődés. Ha tanulunk valamit, akkor tovább kell fejlődnünk. Otthon, Japánban, sajnos egyre kevésbé látom ezt az utat.  Sokan  megöregedtek, erre hivatkoznak, és nem vállalják ezt a fajta megújulást. Én a karaténak köszönhetően lettem, az, ami vagyok. Ha ezt a szellemiséget átveszik, munkát fektetnek bele, akkor lelnek rá az útra. Nagyon sok mesterrel találkoztam, tanultam Tőlük, mindet elfogadtam, nem kritizáltam. Ha valamivel nem voltam megelégedve, udvariasan elköszöntem, és mentem tovább, oda, ahol a megfelelő útra leltem, s így alakítottam ki a sajátomat. Meg kell hozni ezeket a döntéseket! Nekünk kell megtalálnunk a saját utunkat!

Harsányi László: „Egységesen, egy irányba!"

- A Gyomaendrődön megrendezett Goju-ryu karate nyári tábor második hetében beszélgettünk a tábor vezetőjével, Harsányi László 5. danos mesterrel, a szövetség elnökével.

Goju tábor, Gyomaendrőd

- Mi volt a tábor fő szakmai célja és milyen mértékben valósult meg?

Az első héten, a nemzetközi táborban elsősorban a tradicionális elemekre hegyeztük a képzést Shihan Takeji Ogawa 9. Danos  tanárunk irányításával, ezzel párhuzamosan zajlott a Sensei Fischer Mihály 4. danos tanítványom által vezetett WKF kumite felkészülések az őszi idény hazai és nemzetközi versenyeire. Ő egyébként edzője  a Magyar Karate Szakszövetség Gyerek és Ifjúsági Válogatottjának is, aminek nagyon örülök. Mind a két program elérte a célját. A második héten folytatódott a Fischer Sensei  által irányított felkészítés, és a gyermekeké volt a főszerep. A gyerekeknél az alaptechnikák átadása, megerősítése és a karate megszerettetése volt a cél. Napi három edzést tartunk, de naponta strandolunk és elméleti foglalkozásokat is tartunk, amely a drog, az alkohol, káros élvezeti cikkek témakörében zajlottak, valamint a harci művészetek, a karate, a goju-ryu kialakulásáról beszéltünk. Szabadidőben kispályás foci, ping-pong, kreativitás, rajz, festészet töltötte ki a gyerekek idejét.

- Hogyan bírják a kicsik ezt a megterhelést?

Bírják. A három edzés alatt azért nem akarunk „versenylovat" faragni belőlük, hanem az a célunk, hogy szakmailag haladjanak, de jól is érezzék magukat, legyen csapatépítés is.

- Milyen létszám dolgozott a táborban?

Az első héten 4 ország ( Ukrajna, Ausztria, Szlovákia, Magyarország) 120 karatésa volt itt. DAN vizsgával zárult, s akiket a szűrés után odaengedtünk, azok átmentek. Egy héten keresztül figyeltük Őket, ki hogyan áll az egészhez, mit teljesít, és így a vizsga már csak hab volt a tortán. Korábban volt rá példa, hogy hazai és külföldi  mestereknek nem javasoltuk a vizsgát, mert nem feleltek  meg az elvárásoknak, így eltanácsoltuk Őket. Nem árulunk zsákbamacskát! Ukrajnából jöttek új résztvevők, és elégedetten távozva vitték el a tábor jó hírét. A gyermektáborban is jó a hangulat, nincs sérülés, a nyolcvan fő is eredményesen dolgozott.

- Csak a szövetség tagjai vannak itt, vagy mások is eljöttek?

Csak a Magyarországi Goju-ryu Karate Szövetség tagjai vannak itt. Jöhettek volna máshonnan is, hiszen a táboraink minden évben nyíltak. Szeretettel várunk bárkit.

Hányadik alkalommal  van itt Gyomaendrődön a tábor és miért pont itt?

- Kilencedik éve vagyunk itt. S hogy miért? Itt, az ország keleti részén az adott szónak még súlya van. Több helyen táboroztunk már pl. a Balatonon is, de... Ha itt valamiben megállapodunk januárban, akkor augusztusban nyugodtan hozhatok ide két, három, sőt négyszáz tanítványt is -volt már ilyen- mert minden úgy történik, ahogy megegyeztünk. Az itteni emberek korrekt, egyenes, tisztaszívű magyar emberek, és én ragaszkodom ezekhez az emberekhez, ehhez a közeghez, mert ilyen közegben érzem jól magam, a távolságtól függetlenül. És itt szeretnék köszönetet mondani a Bethlen Gábor Szakközépiskola vezetőinek, dolgozóinak, a Liget fürdő vezetésének, az Apolló Étterem tulajdonosának, Rideg Zoltán úrnak, aki a záró rendezvénynek, a Sayonara partinak otthont ad.

- Mi a legfontosabb szövetségi feladat a tábor után?

A klubokat újra indítjuk szeptemberben, s utána a felkészülés folytatása, új edzők, bírák nevelése, versenygárda fejlesztése, eredményesen szerepelni az őszi versenyeken.

- A szövetség hány klubbal rendelkezik?

16 egyesület tartozik a szervezetünkhöz amelyeknél saját nevelésű tanítványaim tartják az edzéseket. Külföldön Szlovákia, Belgium és Sri Lanka karatésait segítem rendszeresen.

- S ennyi munka mellett az egyénnek , Harsányi Lászlónak mik a céljai?

Az utóbbi két évben nem tudtam annyi időt szánni a magamra, a saját magam fizikai képzésére, az egyéb feladataim, és továbbtanulásom elvette az energiámat és az időmet. A továbbtanuláson túl vagyok, most vettem át a diplomámat a Zrínyi Miklós nemzetvédelmi egyetemen, a felszabadult időt, energiát a munkámra, a szervezetre, s magamra szánom. Sok-sok célom, álmom, vágyam van, s ezeket szeretném megvalósítani. Továbbá újabb edzőket, klubokat, versenyzőket elindítani, és még jobban nyitni a külföld felé, segíteni a fejlődésüket. Idehaza minden hónapban fogok tartani egy oktatói edzést is, ahol a klubvezetők, edzők vesznek részt ezen a 3 - 4 órás továbbképzésen, s így egységesen haladhatunk, egy irányba!

Goju edzőtábor, 2011

                                                                                     Gregor László