A füzesgyarmati önvédelmi szemináriumon alkalom nyílott arra, hogy az oktató, Hanshi Robert Manole IX.DAN rövid interjút adjon.
- Utoljára nyolc éve járt Békés megyében Robert Manole Nagymester. Lát e valamilyen változást a résztvevők színvonalában?
- A harcművészet nem olyan, hogy egy kaptafára lehet a tényezőket helyezni. Amikor nyolc évvel ezelőtt itt volt és tanított, azok a technikák nem biztos, hogy úgy maradtak meg az azokat tovább adókban, hanem lehet, hogy átmentek egy változtatáson. A változtatás joga mindenhol fennáll, s mindenki személyére szabott.
Hanshi Robert Manole
- Önvédelmet oktat. Mennyire mások esetleg a veszélyek, mint a korábbi időszakban?Vannak e új veszélyforrások?
- Az önvédelem már azóta jelen van, amióta az első ember felemelte a követ és eldobta, s a másiknak védekeznie kellett ez ellen. A Világ se nem jobb, se nem rosszabb, mint évekkel ezelőtt. A társadalom fejlődik, a támadások formája változik, de ehhez nekünk, védekezőknek kell alkalmazkodni. Változtak a fegyverek is. Talán a kés az egyedüli támadó fegyver, ami több ezer év óta nem változott. A többi fegyver fejlődött, de a kés megmaradt. A katona eszközei között is mindig van egy rohamkés. Egy degenerált támadónál is bármikor találhatunk kést, s az ellene történő védekezés mindig is aktuális marad. A kubotan pedig bárhonnan beszerezhető, használható, pedig csak egy fadarab. Általában minden eszköz használható fegyverként, ez az ebédlőasztal is teli van potenciális fegyverekkel. Igazából nem az izom és az elrejtett fegyver a mérvadó, hanem gondolataink, a harchoz való viszonyunk.
- Az emberek akarják elsajátítani az önvédelmet, vagy mástól várják el azt, hogy megvédjék őket?
- A családban való neveltetés határozza meg, hogy az egyén szükségesnek érzi e azt, hogy tanulja önmaga megvédését. A harcművészetben a szülők csak a versenyt látják, érmeket szeretnének, akkor teljesen más a szituációt. Az önvédelem az nevelés kérdése, s a felnőtteknek ezt át kellene adni gyermekeiknek, tanítani kellene a legkisebb kortól, már az iskolákban is. Nem csak harcot jelent, hanem a veszély felismerését és kikerülését, megelőzését.
- A Nippon Seibukan Akadémia romániai és egyik európai vezetője. Milyen helyzetben van most ez az 1968-ban alapított, patinás harcművész szervezet?
- Jelenleg stagnáló állapotban van. Igyekszünk a Japánból, Kyoto-ból érkező követelményeknek megfelelni, hiszen ott irányítják a szervezetet.
- A Nippon Seibukan Akadémia BUDO szellemiségét hogyan tudja az önvédelem és Ju-jitsu oktatásában hasznosítani?
- A japán filozófia – mint tudjuk - teljesen különbözik az európai, nyugati filozófiáktól. Minden országnak kialakult a saját stílusa, hagyományai, s ezt a tanulók felé igyekszem közvetíteni. Japánból az általános mentalítást hasznosítjuk, de az adott ország kultúrájához kell mindig igazítani, alkalmazni!
Gregor László
Küzdősportban támogatónk a profight.hu
