Az American JKA Karate Association (A.J.K.A.) magyar szervezete ismét Békéscsabán rendezte meg hagyományos őszi országos edzőtáborát, amelynek a Farkas András VI.DAN vezette József Attila Lakótelepi Tömegsport Egyesület Shotokan Karate Szakosztálya volt a házigazdája.. Az A.J.K.A. szervezet nagy tekintélyű vezetője, Sensei Sáfár László IX.DAN nem először vezet itt tábort. A kiváló harcművész, aki nemrégiben kapta meg a Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkártól a Bay Béla díjat a karate magyarországi és nemzetközi terjesztésérét , ismét szívesen vállalkozott egy kis beszélgetésre.
- Sensei Sáfár László nem először tart edzést Békéscsabán, de először a vívócsarnokban. Hogyan tetszett az új helyszín?
- Nagyon régen voltam ilyen tökéletes helyen. A padlózata csodálatos, senkinek nem jött le a talpáról a bőr, nem úgy, mint legutóbb Kaliforniában. Fontos dolog ez, mert az edzések nehezek, s ha rosszak a körülmények, az csak tovább nehezíti. S ez a mostani egy nagyon kemény edzőtábor volt. Remélem, ettől kezdve mindig ide jövünk majd.
- A vívók szentélye ez…
- A vívás közeli küzdősport, vívás, karate - küzdősportok.
- Ugyanezt az elégedettséget lehetett felfedezni az utolsó edzés végén, a rövid értékelésnél.
- Nagyon régen tartottunk ilyen kemény edzőtábort. A hatvanas években ilyen keményen edzettünk együtt a japánokkal. Kíváncsi voltam most, hogy mire képesek most a magyarok. Amit most láttam, az nagyon „feldobott”,ahogyan ezek edzettek, példaértékű. Fájt már a lábuk a sok rúgástól, és senki nem ment el, nem hagyta el az edzést., az utolsó pillanatig hajtottak. Mindent kiadtak magukból, így végződött a tábor.
- Köztudomású. hogy Sáfár László Sensei aprólékosan megtervezi az edzéseit. Amit tervezett, sikerült mindent átadnia a lelkes csapatnak, vagy még szeretett volna valamit oktatni?
- Megcsináltunk mindent. Amit terveztem, elosztottam öt felé, hiszen öt edzést tartottam. Elméleti előadásokat is beiktattam, képekkel, elmagyaráztam az edzés előtt, hogy mit fogunk csinálni. Sokkal könnyebben tanulnak, ha tudják, mit és miért csinálják.
- Hány klubból vettek részt a szemináriumon?
- Nagykanizsa, Gyula, Debrecen, Szeged, Békéscsaba- az ország minden része képviselve volt, ötven körüli létszámmal, s jó páran már edzősködnek is.
- Nekem újdonságnak számítottak azok a botok, amivel páros gyakorlatokat végeztek…
- Amikor mozdulunk, akkor egy gravitációs középpontban mozogsz,. de amikor egy karate állásban mozogsz, akkor az nehezebb. Ez a bot kényszerít arra, hogy vidd előre ezt a bizonyos gravitációs középpontot. Már hatvan éve (!) alkalmazzuk. Itt újdonságnak számít.
- Három éve azt ígérte, hogy rendszeresen jönnek ősszel Békéscsabára edzőtábort tartani, s ez úgy látszik, meg is valósul. Jövő évben is így várható? Egy tábor a nyáron Gyulán, egy ősszel Békéscsabán?
- A nyári gyulai tábor egy nemzetközi tábor, az őszi pedig a magyar szövetség tábora.
- A tábor elején az edzéstartókat maximalistának tartotta, akik többet mozognak gyakran, mint a tanítványok. Most a végére változtak valamit?
- Teljesen! Minden nap végén megbeszéltük a napi eseményeket., ezzel zártuk a napot. Nem a tanítványok előtt, de elemeztük az edzéstartást. A tábor végére egyre jobb lett.
- Most nem okvetetlenkedek, de itt, a tábor végén Sáfár Sensei is alaposan megizzadt…
- Muszáj , mert a technikákat be kell mutatni. Ha nem tudja bemutatni a mester, akkor hogy oktatja majd a tanítványoknak?
- Nyolcvanhárom éves, és hihetetlen energiával dolgozik. Mi tartja benne a lelket?
- Az, hogy fiatalokkal dolgozhatok. Ő miattuk vagyok fiatal. Nem érzem ezt a nyolcvanhárom évet.Utazok, dolgozok, Németországban tartottam szemináriumot két hete, az USA-ban voltam nemrég, és ugyanezeket a két órás edzéseket vezettem. Hiszek a karatéban, nagyon hasznos az emberiségnek. A karatét oktatók legyenek jók, értsék, amit tanítanak, nagy a felelősségük.
