Bill Wallace az elkerülés hasznosságáról, és technikájáról
2015. május 09. 12:00

 Bill Wallace az elkerülés hasznosságáról, és technikájáról

Mint profi harcművész abból éltem, hogy az emberek védelmét próbálgattam. Amikor nekem kellett védekeznem jobban kedveltem az elkerülő technikákat. Félreállás vagy blokkolás helyett inkább hátradőltem vagy hátraléptem egy lépést.  Nem számított, hogy az ellenfelem mit és milyen erősen vágott hozzám, ha nem voltam a közelében nem tudott eltalálni.

Profight: Harcművészeti felszerelések széles választéka!

Ha blokkolni próbáltam volna a támadást akkor az fájt volna és nem akartam fájdalmat érezni. Másfelől viszont úgy gondoltam, ha az ellenfelem támadott és nem talált, mert nem volt elég közel hozzám, akkor előbb-utóbb ideges lesz és elveszti a türelmét. A legjobban ez tetszett az elkerülésben, ezért volt számomra íratlan szabály, hogy csak simán tűnjek el a támadás útjából.

Az elkerülés nem azt jelenti, hogy forduljunk meg és szaladjunk. A fejedet és a tested is el tudod mozdítani egy ütés útjából. Arra kell odafigyelni, hogy mindig mozgásra készen állj, és ha érzed, hogy támadás következik, mozdulj el. Ne várj arra, hogy visszaüss, vagy kitaláld a következő mozdulatod, miközben épp ütés érkezik feléd. Próbálj meg egy lépéssel ellenfeled előtt maradni, hogy ne ragadj bele a védekező üzemmódba. A blokkolás és a válaszütés egyszerűen túl sok időt vesz el.

Ha azt gondolod jobb, ha egy ütést ártalmatlanítani próbálsz vedd figyelembe ezt; mikor versenyeztem, az ellenfelemnek alig sikerült a támadásaimat kivédeni. Amikor valaki gyors, nincs sok esélyed rá, hogy hárítsd az ütését, elég probléma lesz az is hogy elmozdulj az útból.

Az elkerülés még kombinált támadások ellen is kiválóan működik. Ha elkerülöd az első ütést, a kombóban következő ütések sem fognak találni, mert már máshol vagy.

Amikor ellenfeled támad és nem talál, három dolog történik. Először is megzavarja az, hogy távolabb vagy tőle, ezért a következő támadását gyorsabban akarja véghezvinni.  Másodszor egy csomó energiát elpazarol egy olyan támadásra, ami semmit sem talál el. Harmadszor pedig védelem nélkül hagyja saját magát, mert nincs elég ideje arra, hogy időben visszarántsa a kezét vagy lábát a támadásból. Ezzel gyakorlatilag esélyt ad neked egy sikeres támadásra.

Bill Wallace, Rich Austed fotója

Ahhoz, hogy kifejleszd a mozgékonyságot és a sebességet ami az elkerüléshez kell, próbálj mobilis maradni és a lábujjaidon ,,ringatózni". Az ugrókötelezés és az árnyékbox, kiváló  tréningeszközök. Amikor árnyékolsz, könnyű a lábujjaidon maradni, mert senki nem próbál megütni éppen.  Amikor már hozzászoktál a mozdulatokhoz, kérd meg partnered, hogy támadjon és ezeket a támadásokat kerüld el visszatámadás nélkül. Következő lépésként próbáld a támadásokat elkerülni és ütést bevinni, hogyha látod, hogy ellenfeled rést hagyott a védelmében.

Az elkerülés nem legyőzhetetlen fegyver, nem fog működni, ha lassú vagy. Ha annyira visszavonulsz, hogy ellenfeled hatótávján kívül vagy, akkor te se leszel képes sikeres támadásra.

Előbb utóbb ellenfeled sarokba szorít majd, és akkor szükség lesz a blokkolásra. Amikor ilyen helyzetbe kerülök, nem magamat védem a támadástól, hanem a testem bizonyos területeit védem. Ha ellenfelem a fejemet támadja, akkor ezt a területet fogom védeni. Ha a gyomromat vagy bordáimat támadja, akkor a könyökömmel védem ezt a területet. Azt vallom, ne koncentrálj ellenfeled technikájára, mert az bármikor megváltozhat.

Amikor mindenképp blokkolnod kell, a legkönnyebb módja ennek az, hogy a karjaid és könyökeid közel tartod egymáshoz. A kezeknek fent kell lennie, hogy védjék az arc oldalát. Jobb, hogyha az ütések és rúgások a kezedet vagy a könyöködet érik, mintha az arcodat, gyomrodat, vagy épp a bordáidat. Nem kell túlságosan megfeszíteni a kezeket, csak annyira hogy képesek legyenek a beérkező támadások erejét elnyelni. Ha épp hátrafele mozogsz ellenfeled támadása közben, az ütései amúgy se fognak olyan erősen betalálni.

Ahhoz hogy megtaláld a számodra legmegfelelőbb védekezési formát, vedd figyelembe hogy mindenki egyedi. Minden harcos kicsit máshogy tartja a kezét. Személy szerint én mindig lejjebb tartottam a kezem, mint a legtöbb ember; jobb kéz a mellkasomnál, bal az oldalam magasságában. Így képes voltam védeni a mellkasom, bordáim, gyomrom és az oldalam. Csak egyetlen nyitott hely maradt, a fejem, ezt pedig elég gyorsan el tudom mozdítani egy érkező támadás útjából.

 

Bill Wallace írása: Egykori veretlen kickboxer, a PKA szervezet profi Világbajnoka volt hat éven keresztül 1974-80 között.

R.D.