A gyerekek után egy komoly produkció következett. Furcsa, hogy komolyságról írunk, de azoknak, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük hogy szebb és jobb életük legyen, amit egy betegség akar elcsúfítani, azok az igazi harcosok.
Szentesen 2006-ban alakult meg az „Esély a mosolyra” rehabilitációs halmozottan sérült csoport, önálló életvitelre nem képes, munkahellyel nem rendelkező fiatalokból.
Fő célkitűzésünk volt: egészségük megóvása, képességeiknek megfelelő fizikai aktivitás biztosítása, önbizalmuk, kitartásuk erősítése. Felnőtt korú tanítványaink többnyire a központi idegrendszer sérülése következtében több fogyatékossággal kénytelenek élni mindennapjaikat.
Mozgásukban akadályozottak különböző mértékben, értelmileg károsodottak, s nem is egy esetben ehhez még látás- vagy halláskárosodás is társul. Mindezek súlyosan nehezítik a szocializációs fejlődést, a személyiség szociális megnyilvánulásait, valamint érzelmi akarati életüket.
„Minden fogyatékkal élő az általános emberi dolgokból azt, annyit és úgy éli át, ahogy azt a fogyatékosságának jellege, súlyossága lehetővé teszi.”
Ennek a csoportnak a bemutatóját is láthattuk a karate világbajnokság fináléjakor, akik több néző szemébe könnycseppet csaltak. A mindennapi küzdelmüket egy-egy aranyéremmel ismerték el a szervezők, melyet Royama mester, Dr. Molnár Csaba és Szirbik Imre Szentes polgármestere akasztott a nyakukba.
