Ha augusztus 19., akkor K-1 Magyar Nagydíj Debrecenben. Idén is nagy érdeklődés övezte ezt az eseményt, bár megítélés kérdése, hogy a mintegy 4000 néző soknak vagy közepesnek számít a nyolcezres Főnix csarnokban. A díszvendég szokásos módon a négyszeres világbajnok legenda, Ernesto Hoost volt, a végső győzelemért pedig ezúttal nyolc magyar harcos szállt ringbe, csakúgy, mint az első ilyen gálán.
A K-1 max tartalék meccsén
Balogh Szabolcs győzte le, amolyan felvezetésként
Szebeni Attilát, majd a K-1 szintén tartalék találkozóján
Ferencz József is diadalmaskodni tudott
Rafiev Afimov János felett. Mint később kiderült, ez utóbbi győzelemnek volt folytatása, mivel az „élesben” meccselők között akadt olyan nyertes, aki nem tudott kiállni az elődöntőben – de erről kicsit később.
A továbbiakban az esélyesebb
Tóth István kikapott Zilai Sándor tanítványától, a fontanás
Balogh Norberttől a K-1 max első elődöntőjében, és
Tóth Gábor (ugyancsak Fontana SE) sem tudott megállj-t parancsolni
Herczer Klaudiusnak a másikon. Az este közepe táján megejtett fináléban aztán a debreceni fiú (Balogh) feltette a koronát aznapi teljesítményére, mert egy KO után hazavihette a győztesnek járó kupát, tehát a hazaiaknak szurkolók elégedettek lehettek. Egyébként egy mondat erejéig érdemes kitérni rá, hogy az egész eseményen hat helyi sportolót láthatott a publikum, ami nyilvánvalóan plusz motivációt adott az amúgy sem csendes „debreceni torkok” beizzítására.
A nap – Karacs Attila fellépése mellett – leginkább várt meccsein, vagyis a K-1 Magyar Nagydíjért vívott csaták
során élvezetes meneteket produkáltak majd’ minden párban. Kezdésként
Brunner Tihamér a maga jellegzetes stílusában legyűrte
Droppán Attilát, ezt követően pedig az akár a végső győzelemre is esélyes
Meiszter Gábor ütközött meg a Fontana versenyzőjével, a tavalyi bajnok, tehát címvédésre készülő
Török Dániellel. Az első lépést megtette efelé a remek erőben lévő Dani, mivel nagy csatában megfékezte Meisztert. Kár, hogy Gábor ilyen hamar befejezte, mert mintha több lett volna benne ennél, ráadásul ő már inkább a pályafutása vége felé tart, ellentétben Törökkel, akinek még sok-sok éve lehet itt a K-1-ben.
A harmadik selejtezőben sokan lehettek kíváncsiak
Török Imrére (Fontana), aki a kempós
Zathureczky Zsolttal nézett farkasszemet. Előbbi srác méltán bízott többek között a fizikumában, mert nagyon keményen állta a sarat ellenfelével szemben, ám Zathureczky egyértelműen jobb volt, rögtön az elején tekintélyt teremtően „terrorizálta” Törököt, és a későbbiekben is fölötte teljesített.
A legjobb négy közé szóló helyek közül három tehát már elkelt, az utolsó ide kvalifikáló meccsen pedig az a
Rácz Dénes találkozott
Nagy Tiborral (régi ismerős Tibor is a debreceni K-1 versenyeken, csakúgy, mint például Brunner), aki győzte már le úgy vetélytársát, hogy annak szemöldök-szakadás miatt fel kellett adni ellene az akkori csatát. Rácz most is magasba lendíthette a karját, mivel Nagy Tibi ezúttal az állára kapott olyanokat, hogy az már a nézőknek is sok lehetett, így teljessé vált az elődöntő mezőnye, Rácz pedig nagyon komoly felkészültségről tett tanúbizonyságot.
A folytatás előtt a „kikapcsolódást” a K-1 max superfight-ban megrendezett
Pastor Frantisek (osztrák) –
Nagy Zsolt (Fontana) ütközet jelentette. A már jócskán estébe hajló időpontban ringbe lépő két versenyző a nézőket lázba hozó harcot folytatott egymással. Voltak meleg pillanatai a hazaiak kedvencének és ellenfelének is, de végül Zsolt olyan – talán nem várt – befejezéssel ajándékozta meg a lelátón ülőket, amelyet utána még hosszú-hosszú percekig tárgyalt mindenki. Mondjuk ennek Frantisek vélhetően egyáltalán nem örülhet, mert az ajándékosztásból ő sem maradt ki: egy pillanatnyi kihagyását honorálta egy hatalmas, fejre mért ballábas rúgással a végig koncentráltan küzdő Nagy. Az eredmény pedig egy bődületes KO lett, amely után szegény Pastor úgy dőlt (mit dőlt, vágódott) a ring padozatára, hogy cseppet megijedhettünk. A kiütött (kirúgott) sportolót sokáig fekve ápolták, és amikor nagy sokára feltámogatták, hogy kezébe nyomjanak egy kupát, ami azért a vesztes félnek is jár, még mindig zavart volt a tekintete. A meccset követően egyből hordágyra került és bár magánál volt, sőt, mosolyogni is tudott egy keveset, gyors vizsgálatoknak vetették alá, majd elvitték – vélhetően a kórházba. Jobbulást neki! Zsoltnak, pedig járt a kézfogás, mindenképpen.
Monokli.com: - Gratulálok, Zsolt a győzelmedhez! Ez az utolsó momentum egészen félelmetesre, egyszersmind látványosra sikeredett. Mi történt? Elbambult a srác vagy csak egy besikerült rúgásról van szó, esetleg másról?
NZS: - Tudatosan keveset támadtam fejre korábban, és a végére szépen leeresztette a fedezékét ellenfelem, így jött össze.Monokli.com: - Azért a találkozó folyamán neked is megrezdült az állad, amikor „belenéztél” Frantisek lábába. Nem fogott meg egy kicsit?
NZS: - Dehogynem, mind a háromszor (több ilyen is volt ugyanis), de sikerült túltennem magam ezeken.Monokli.com: - Ha nincs ez a KO, mi lett volna a pontozás végeredménye szerinted?
NZS: - Egyértelműen a magaménak éreztem a meccset, mert többet és tisztábban találtam.A közbeiktatott tízperces szünetet már a K-1-esek elődöntői követték. Brunner és Török mérkőzése furcsára sikeredett. Dani már Meiszter Gabi ellen is csak hosszabbításban tudott győzni, és most is erre került sor. Igaz, ezúttal ő maga is sportszerűen, a fejét csóválva jelezte, hogy nem feltétlenül a jobb jutott a fináléba, valamint a végén felemelte ellenfele karját, amihez azt hiszem, nem kell különösebb kommentár. Brunner Tihamér a meccs második felében jobbnak tűnt Töröknél, a pontozók mégis lehetőséget adtak a tavalyi győztesnek, hogy megvédje címét. A vesztes fél leballagott a fényből a sötétbe, majd a ring mellett az övéi még azért éltették egy darabig.
A másik elődöntőben Rácz Dénes folytatta ellenállhatatlan „bunyóját”, a kiállni nem tudó Zathureczkyt helyettesítő Ferencz József végül egészségesen, de legyőzve mehetett az öltözőbe. Nem volt kérdéses, hogy jogosan került a kupa közelébe Rácz.
Mielőtt azonban erre sor került volna, két kis csemege került az „asztalra”. Az olimpiai ezüstérmes birkózó
Bárdosi Sándor MMA-ban bemutatott – nincs rá jobb kifejezés – „szőnyegbombázását”, majd a honi legjobb K-1-es
Karacs Attila superfight küzdelmét izgulhattuk végig. Mondjuk ez az izgulás a két találkozón kétféleképpen volt értendő. Bárdosi ugyanis kedvenc fegyverével élt, egyből a földre vitte ellenfelét, majd őt onnan felkelni már nem is engedte – olykor leszorította, másszor meg módszeresen péppé verte a fejét. Meg is sértődött a srác, mert ahogy berepült a fehér törülköző, már ment is zuhanyozni. Nem volt kíváncsi a további ceremóniára. Itt tehát azért izgulhattunk elsősorban, hogy a litván
Nedas Bruzas nehogy a ring padlóját átszakítva a másik oldalon kössön ki. Lássuk, mit mondott Bárdosi Sándor még a találkozó előtt!
Monokli.com: - Ismered az ellenfeledet, vannak róla információid?
BS: - Abszolút nem, de majd odabent megismerem.Monokli.com: - Reméled, hogy többet lesztek a földön, mint talpon?
BS: - Áhh, ezt nem tudom, majd dobja a gép. A kéztechnikám is fejlődik, de az számomra azért előremutató jel lenne, ha állva fejezném be győztesen ellene a meccset. Nyilván lent vagyok erősebb. Egyértelmű, hogy egy thai-boxossal nem fogok leállni vívni, ha tehetem, leviszem a földre és megfojtom vagy valami, ami itt az MMA-ban lehetséges.Monokli.com: - Ha már szóba hoztad az MMA-t, mit tervezel a jövőben, maradsz most már ennél vagy nálad sose lehet tudni, és esetleg később belevágsz valami másba is még?
BS: - Nem, ez nekem bőven elég, még sok is néha (kis mosoly). Monokli.com: - Vannak, akik korábban felvetették, hogy, na Bárdosi Sanyi idejött bohóckodni ebbe a sportágba, erre mit reagálsz vagy reagáltál?
BS: - Csak azt tudom mondani, hogy aki így gondolja, ne jöjjön el a meccseimre, mert csalódni fog.Monokli.com: - Mennyi ideig szeretnéd folytatni?
BS: - Szerintem még egy olyan öt évig, tovább nem nagyon szeretnék már ilyen szinten sportolni.Monokli.com: - Élvezed?
BS: - Igen. Tetszik. Küzdősport nélkül amúgy sem tudtam volna meglenni. Monokli.com: - Legközelebbi fellépésed?
BS: - Ja, igen. Van egy gyerek, akinek nagy volt a pofája, azt kell majd harmincadikán betörnöm… (újabb nagy mosoly) Karacs Attila meccsén (Bárdosiéval ellentétben) ugyanakkor az adott izgalomra okot, hogy bizony a lett
Konstantin Gluchov egyszerűen nem volt hajlandó kifeküdni. Ráadásul nem elég, hogy már több sebből vérezve is folytatta a küzdelmet, még támadásokra is futotta elképesztő erejéből. A viking harcosokra hajazó Gluchov fantasztikusan küzdött, a rúgásai pedig akkorák voltak, mint egy jó formában lévő lóé. Attila (a Hun, ugyebár) okosan, keményen harcolt, ám ellenfele „kőteste” miatt nem lehetett lankadnia, mert a pöröly bármikor lecsaphatott volna. Így azonban szebb a győzelem, mert egy nagy harcos ellen érte el a nemzetközi szinten egyre inkább jegyzett Karacs.
Monokli.com: - Szép volt Attila! Ha egy szóval kellene jellemezned a pankrátor kinézetű ellenfeledet, mit mondanál?
KA: - Kemény volt. Bővebben: háromszor volt leütve, mindannyiszor felállt belőle. Szóval ő egy nagyon keményfejű csávó, de úgy érzem, komolyabb problémát nem tudott okozni nekem. Monokli.com: - A meccs alatt folyamatosan hallhattuk, ahogyan az edződ mondja az instrukciókat („jobbra kerüld ki”, „menj rá jobban a lábára”, stb.). Mennyire tudtad ezeket követni a derbi hevében?
KA: - Teljesen. Tudtam figyelni rá.Monokli.com: - Mi lesz a következő megmérettetés a számodra?
KA: - Pozsonyba van tervezve egy mérkőzés, de erről többet körülbelül két hét múlva tudok majd mondani. A nap végén, úgy tíz óta tájban felkerült a pont is arra a bizonyos i-re. A döntőbe nagy nehezen bekerülő Török Dániel és a biztosabb utat bejáró Rácz Dénes csatájából utóbbi jött ki jobban. Nagyjából a második menettől kezdve üvöltötte Rácz trénere, hogy a tanítványáé lesz a meccs. Bizony, nagyon úgy nézett ki, hogy ez nem csupán buzdító jellegű megjegyzés, mert láthatóan kezdett elkészülni az erejével a nagyobb darab Török, Dénes pedig jó diákként megfogadva edzője utasításait,
egyfolytában űzte ellenfelét. Változatos támadások során püfölte Dánielt a kopasz srác, és bár a 2007-es győztes mindent megpróbált, nem volt ellenszere a fürgébb és technikailag jobbnak tűnő Rácz Dénessel szemben.
Az utolsó gongszót követően új királyt koronáztak meg a Főnixben – megérdemelten. A neve: Rácz Dénes. Míg korábban Karacs Attilának a kupát Növényi Norbert, Moszkva olimpiai bajnok birkózója adta át, a 2008-as év Magyar Nagydíj-győztesének a holland K-1 lengeda Ernesto Hoost.
Kép és szöveg: Koppányi Szabolcs, monokli.com
