Küzdősport online

Nemrégiben avatták Békéscsaba- Fényesen azt az aikido központot, „Dojo-„, ami a József Attila
Lakóterületi Tömegsport Egyesület Balázs Sándor mester vezette aikido csoportjának ad otthont, és amit az
Erdei Tibor tulajdonos vezette Dojo Szabadidő Sportegyesület üzemeltet.

A megnyitó ünnepség egyik díszvendége sensei Márton Imre VI.DAN,
a Nemzeti Aikido Szövetség - Magyarország általános elnöke, az ország egyik legismertebb és legtekintélyesebb aikido mestere volt.
A kiváló harcművész - aki a békéscsabai csoport szakmai munkáját is felügyeli- mindig szívesen áll az érdeklődők rendelkezésére
és most sem történt másképpen.

- Mikor került a harcművészetekkel kapcsolatba?

- 1982-ben kezdődött, előtte birkóztam – versenyszerűen is – de elért az a misztikum, amit néhány filmben,
képregényben lehetett látni, s ez a misztikum engem, egy húsz éves fiatalembert, aki a szombathelyi
tanárképző főiskolára járt, megfogott.
Ott találkoztam először a birkózásból a judo felé kacsingatva a keleti harci művészetekkel,
ami nem volt rendkívüli a hasonló technikák, fogások, dobások miatt.
Galla Ferenc mesteredző Judo övvizsgák című könyvében olvastam a különböző irányzatokról, első sorban a karatéról -
hiszen minden fehér ruhás harcost karatésnak hittünk akkoriban - s ebben volt egy kis fejezet az aikido
bemutatásával. Leírták benne, hogy legnehezebben elsajátítható, leghatékonyabb, s innentől kezdve persze,
hogy ezzel szerettem volna foglalkozni.
Rá néhány hétre a Schönherz Zoltán Budo SE tanfolyamot hirdetett judo és aikido szakosztályába,
ahová lementem edzeni, mint testnevelés szakos tanárjelölt.
Az először fura terembeli szokások később természetessé váltak. Néhány hónapig a judo-t is gyakoroltam, de aztán csak az
aikido maradt, mert atletizáltam is mellette. S amikor haza jöttem Makóra nyáron, ott a birkózás már
megszűnt, de volt kung-fu, all-sytle karate, dosihkan karate; és akkor 1985-ben, miután már korábban
kialakult az a kapcsolat, hogy ezeket az irányzatokat gyakoroljuk együtt barátaimmal- Makó Jani, Kovács
Miklós – elkezdtem az edzések tartását a József Attila Művelődési Központban, ahol dolgoztam – gyermek
szakkörként. Döcögve indultunk, de elkezdtünk bemutatókat tartani –persze, mások voltak, mint a
mostaniak – és 1989-re jutottunk oda, hogy létrehoztuk a Makó Budo Klub Sportegyesületet: doshinkan
karate-do, kick-boksz, és az aikido szakosztályokkal.

- Mikor vizsgázott első danra?

- 1989-ben vizsgáztam Shihan Nobuyoshi Tamura japán nagymesternél, ami akkoriban nem volt egyszerű
dolog. Egy 2.danos aikidos volt, Várszegi Rudolf mester, tehát ez egy magas fokozatnak számított. 1985-től
az osztrák, grazi Michael Putz mestertől iaidot is tanultam – Ő egyben kiváló kick-boksz mester is volt.

- Makón külön fogalmat jelentettek a legendás BUDO gálák, aminek Márton Imre mester volt az
ötletgazdája. Honnan jött az ötlet? Ez egy nagy nyitottságot feltételez…

- Ugye, birkóztam, cselgáncsoztam, karatéztam, aikidóztam, plussz az eszközös harci
művészetek…Kialakult egy széles rálátás. Rivalizálás is volt még…Többen összeültünk olyanokkal, mint
Kis Jani, Juhász Zoli, akik mást is műveltek, s elhatároztuk, hogy szervezzünk egy ilyen versenyt.
Először a Rusz Alajos vezette szegedi Jiu-jitsu csapattal négy kategóriában rendeztünk mérkőzéseket.
Aztán felmerült, hogy ki bíráskodjon? Végül is Alajossal ketten vezettünk, oda- visszavágós alapon.
1989-ban kezdtük, Makón a verseny nyitott lett. S a következő évben teljesen nyitott lett, és súlycsoportok nélkül, négy
sarokbíróval, telt házas teremben. S ezek nagy sikerrel mentek.

- Hány alkalommal lett megrendezve?

- Tízszer, és hogy miért hagytuk abba? Nagy lett a verseny, délelőttől kick-box és kiokushin karate verseny,
s este a fénypont, a BUDO kumite, amit ekkor még sehol sem csináltak az országban. Egyre nagyobb lett a
show része, bemutatókkal, sztárfellépőkkel, komoly pénzdíjakkal, komoly megvilágítással, két napos
felkészüléssel, óriási logisztikával, egyre nagyobb költségekkel. Az M1 televízió közvetített, az Eurosport is
adott egyszer összefoglalót, ami akkor óriási dolognak számított. Túlnőtte magát, és nem volt meg hozzá az
infrastrukturális háttér. A régi gáláknak volt viszont egy nagyon fontos tényezője. Ennek a hatása, hogy a
küzdőtéren két méteres sáv után közvetlenül ott tombolnak a szurkolók, és nem huszonöt méterről kémlelik,
ki kicsoda, ez egy hihetetlen hangulatot biztosított. Naturális volt, kevés öltözővel, zsúfoltan, de szenzációs
hangulatban. A végén viszont már nem az volt, aminek szántuk. Ráadásul elfogytak a makói versenyzők, az
egyre nagyobb pénzdíjak hatására egyre nagyobb „nevek” jöttek, nem családias lett a jellege. A tizediket
már csak azért rendeztük meg, hogy kerek számmal fejezzük be.

- Az aikido egyik vezető mestere Magyarországon. Hány klub, hány aikidoka tartozik felügyelete alá?

- Több országos szervezet létezik. Mi a Nemzeti Aikido Szövetség – Magyarország vagyunk, mint sportági
szakszövetség, bár ez nem versenysport. Különbözik a legtöbb szervezettől, hogy vidék centrikus, legtöbb
klubunk vidéken van, különböző aikido iskolákból. 30 klub dolgozik nálunk, tagjai vagyunk az Európai
Aikido Szövetségnek. A szövetség tavalyi éves közgyűlése Hazánkban, Makón került megrendezésre, előtte
öt évvel rendeztük ezt Magyarországon, Hódmezővásárhelyen. Tavaly 150 éves évfordulója volt a japán és a
magyar hivatalos állami kapcsolatoknak, és ezt is kihasználtuk, egy nemzetközi aikido konferenciával. Most
szeptemberben készülünk az ötödik konferencia megrendezésére, de ez a járványhelyzet miatt nem lesz
nemzetközi. Tavaly látszódott, hogy amikor Magyarország a közgyűlésre bejelentkezett, több ország már
nem is pályázott, ez egyben egyfajta elismerés is!

- Végezetül 60 évesként, hat danos nagymesterként, mit tudna mondani a mai fiataloknak, miért érdemes
akidózni jönni?

- Nagyon nehéz kérdés! Amikor elkezdtük ezt, és tanítani kezdtünk, magyaráztuk „ez nem karate” mondtuk
a magunkét, s egy idő után ebbe belefáradtunk. Most más a helyzet, Makón sokan élnek, akik tudják, mi ez,
jártak hozzám edzésre, hiszen a fénykorban 63 gyerek volt ott edzésen a gyerekcsoportban! Sokan ismerik
tehát, amire a korai Steven Seagal filmek is rásegítettek. Ha valaki azt keresi, hogy magához képest
mutasson fel egy nagyobb teljesítményt, akkor jó helyen jár. A legutóbbi székkutasi övvizsgán egy egyetemi
tanár (!) vizsgázott 4.kyu-ra, egy 50 éven felüli hölgy. Azt az elszántságot, munkát, ahogy dolgozott!
Látszott rajta, hogy ez nem a vizsgáztatónak a fontos elsősorban, hanem számára! Ueshiba O sensei, az
aikido megalapítója mondta, hogy az aikido elsődleges célja, önmagunk legyőzése. Ez a cél, s eszköze az
aikido!

Gregor László